Aki itt él, tudja, hogy a pofátlanságnak nincs határa, úgyhogy bizonyos tekintetben le a kalappal a. biztosító előtt, amelyiknek nem tigris az emblémája.

Az történt, hogy küldtek egy csekket, ugyan fizessek már 200 000 forintot, éves Casco gyanánt. Eddig is nagyjából ennyit csengettem nekik, és már majdnem utaltam is, amikor - már csak a lelkem megnyugtatása végett – bepötyögtem a kocsi adatait a kalkulátorba, amely pillanatokon belül közölte velem, hogy ha most szerződök a nemtigrisessel, az éves díj 1370 000 forint.

Ejha, gondoltam, majd felhívtam nemtigriséknél dolgozó barátomat, aki egyáltalán nem csúcsgóré, elmeséltem neki mindent, kért egy kis időt, majd másnap visszahívott, és aszonta: „Megoldjuk 112-ből.” És tényleg megoldottuk. Másik haverom azt is elmagyarázta, hogy is van ez.

„Te ezen meglepődsz, mindegyik biztosító ezt csinálja. Egyrészt így kompenzálják, amit a biztosítási csalásokkal buknak, másrészt próbálkoznak, hátha bejön. És legtöbbször bejön.”

Milyen ország ez??? Megmondjam, milyen? Olyan, ahol a mega ingatlanos cég - aminek nem az a neve, hogy Tisza Épület – munkatársa simán beajánlja: mondjuk má’ azt nemTiszáséknak, hogy mi magunk találtunk albérlőt, és akkor a jutalék lehet kicsit kevesebb – persze neki zsebbe.

Annyira durva! Persze az is lehet, hogy mocskosul belenyúltam nemtigrisékkel és nemTiszáékkal, és a többség tisztességes, korrekt, megbízható ebben az országban, ahol nemrég még vadul dübörgött a gazda(g)ság, és ahol most már tényleg mindjárt jön a kánaán.