Úgy fel vagyok háborodva, hogy mindjárt kiugrok a nadrágomból – mondta állítólag egy alaklommal Vitray Tamás, és mondom én is, mert, amit az utódok mívelnek az U20-as foci vb ürügyén, az igen visszafogott megközelítésben is vérlázító.

Miközben Németh Krisztián, Gulácsi, Koman meg a többi arany pofa, futballtörténelmet ír a piramisok tövében, a telesportosok alulmúlják mindenkori önmagukat. (Pedig nincsenek könnyű helyzetben…) Összevissza két eset lehetséges, és az egyik rosszabb, mint a másik. Az „A” verzió: direkt bosszantanak napról-napra, meccsről meccsre. „B”- lelketlenek, tehetségtelenek, érzéketlenek. Bizonyos szempontból az „A” jobb lenne, mégis hajlok rá, hogy itt arról van nagyba’ szó, hogy egy  konstans vegetáló televízió egyik legjellegtelenebb szerkesztősége képtelen megbirkózni ezzel az irgalmatlan feladattal.

Azt már megszoktuk emtévééktől, hogy se műsor, se műsorvezető, se koncepció, hanem puff bele a totálképbe „Jó estét kívánok”, vagy ahogy drága jó Jenő mondta, „Jó estét, jó szurkolást”, csak hát akkor még  belefért, mert ehhez voltunk szoktatva. Azt meg még úgy-ahogy rá lehet fogni az ORTT-re, hogy a Híradóra vonatkozó szabályozásaik miatt adják csúsztatva a második félidőt  (bár nagy tételbe merném fogadni, hogy a világ egyetlen tévéje vagyunk, ahol ilyen előfordulhat), azt meg a csóróságra, hogy nincs helyszíni közvetítés a világbajnokságról, de!!!

Arra nincsen semmiféle magyarázat, hogy amikor éppen beleharapok a díszpárnába annyira szétvet az ideg, hogy fújja már le az a kolumbiai, akkor nekem Somos ÁkosZoltán  időérzékére kell hagyatkoznom, mert ezek ott a vadi új székházban arra sem képesek, hogy egy nyomorult órát odabiggyesszenek a képernyő valamelyik sarkába.

És tudják miért nem? Nem tudják? Én sem tudom. És ha nem látnám nap-nap után, nem is hinném el.